Чтение онлайн

Svana hallgatni kezdett, 'es mosolygott.

– Mir"ol sz'ol ez a vid'am dallam?

– A tavaszr'ol, m'ajusr'ol 'es a szeretett l'anyrol.

'Eszrevettem, hogy a taxis k"oarccal maradt, annak ellen'ere, hogy utasai remek hangulatban voltak a taxiban felhangz'o dallamt'ol.

H'at ilyen az 'eszt mentalit'as – az 'erzelmek 'es 'erz'esek minimuma. Ezeket a benyom'asokat megosztottam Svan'aval.

– Ez egy 'eszaki hideg orsz'ag. Az itt 'el"ok sok'aig nem l'atj'ak a napsugarakat. Ez nem a ragyog'o "Orm'enyorsz'ag sok naps"ut'eses nappal. H'any van belole 'evente?

– H'aromsz'azharminc.

– Klassz! Ti aztan szerencs'esek vagytok!

K"ozben bet'ert"unk valami hangulatos b'arba, ahol lass'u jazz zene sz'olt 'es p'arok k"or"oztek b'agyadtan a terem k"ozep'en.

Le"ult"unk egy asztalhoz 'es m'ar norm'al vil'ag'it'as mellett v'egre l'athattam az 'uj bar'atn"omet. Levette a szem"uveg'et, 'es a csinos r'oka arc'an rengeteg szepl~ot l'attam. Amellett, hogy k'apr'azatos, mint a t"uz, v"or"os haja volt, v'ekony derek'u, cizell'alt alakja, egy sz"uk pul'over alatt szep mell rajzol'odott ki. Hatty'ut 'abr'azol'o med'al d'isz'itette .

– Karnak vetted le. Nagyon j'ol 'all neked a szem"uveg – mondtam k'ek szemei m'elys'eg'ebe n'ezve – kulomben is nagyon tetszik a kin'ezeted.

Svana ezekt"ol a szavakt'ol elpirult, 'es arc'an elb"uv"ol"o mosoly ragyogott fel.

– H'at te pedig egy 'eg"o barna haj'u ferfi vagy. Ezt azonnal 'eszrevettem, amikor megl'attalak a „R'okalyukban”.

Megfogtam a kis kezeit sz'ep lila k"or"omvir'aggal, 'es finoman meleg'iteni kezdtem az eny'emben.

– Mit igyunk?

– "Orm'eny konyakot, persze, ha van itt.

Svana megk'erdezte err"ol a pinc'ert, aki igenl"oen b'olintott.

– Soha nem ittam "Orm'eny konyakot.

– Akkor ma pr'ob'ald ki.

Svana megforgatta a hozott poharat, 'es besz'ivta az ital arom'aj'at.

– Ez az "orm'eny konyak? Milyen b'od'it'o illata van.

– Ez az "orm'eny nap egy darabja.

– Melyik ragyog az 'ev 333 napj'an?

– Pontosan.

Svana lassan, minden kortyot meg'izlelve, fen'ekig "ur'itette a pohar'at. Kellemes 'eg"o folyad'ek "oml"ott belenk, melengetve a sz'iv"unket 'es a lelk"unket.

– Milyen jo. Szeretnem megism'etelni.

Hoztak nek"unk m'eg k'et poharat, azt'an m'eg.

– Sz'oval f'elig norv'eg vagy.

Igen, edesany'am adta a nevet. A modern norv'egok "osei 'ugy gondolt'ak, hogy ha egy gyermeknek nevet adnak egy 'allat tisztelet'ere, 'es im'adj'ak, akkor az 'elete talizm'anja lesz: misztikus kapcsolat j"on l'etre az 'allat 'es a n'ev visel"oje k"oz"ott. Az ilyen totemikus nevek egyik leggyakoribb n"oi v'altozata a k"ovetkez"o volt: Khrevna – "varj'u", Svana – "hatty'u". 'Igy azt'an kider"ult, hogy fej'en tal'altad a sz"oget, amikor Grieg dallam'ar'ol 'es Csajkovszkij „Hatty'uk tava” c'im"u m"uv'er"ol besz'elt'el.

Svana kecsesen kiny'ujtotta finom nyak'at, hatty'ut imit'alva, 'es a med'alt a mellen megforgatta.

– A sz"uleid nem t'evedtek. Igaz'an kecses vagy, ak'ar egy hatty'u.

Mindketten kellemesen ellazultunk, lelkes szemekkel n'ezt"unk egym'asra, 'es mindketten kiolvastuk egymas legbens"obb v'agyait.

– Hol alltal meg?

– A di'aksz'all'on.

– Szeg'enyke! Szeretnel egy kellemes 'ejszak'at t"olteni a Viru Hotelben?

Azonnal meg'ertettem a szavainak jelent'es'et. Mindketten ellen'allhatatlanul vonz'odtunk egym'ashoz. 'Es a Szovjetuni'o-szerte h'ires Viru Sz'all'or'ol azon szerencs'esek lelkes t"ort'eneteib"ol tudtam, akik valamikor legal'abb p'ar napig ott laktak.

M'eg nem volt benne biztos, hogy Swana velem akarja t"olteni az 'ejszak'at, ezert 'ovatosan megk'erdeztem:

– A sz"uleid nem fognak agg'odni, ha k'es"on j"ossz?

– Felh'ivom "oket, 'es azt mondom, hogy a bar'atn"omn'el maradok 'ejszak'ara. 'Altal'aban a v'aroson k'iv"ul lakunk, egy mag'anh'azban. Sz'oval meg fognak 'erteni engem. Megmutatn'ad, hol a telefon?

Az utols'o szavakat 'eszt"ul a pinc'erhez int'ezte, aki Svant a k'esz"ul'ekhez k'is'erte.

A konyakt'ol felhev"ulten "ultem, 'es hirtelen elhalmozott a boldogs'ag. Nemr'eg unatkoztam a komszomol 'evfolyamt'arsaim k"or'eben, de most hirtelen egy csod'alatos est'et tervezek egy fiatal, t"uzv"or"os haj'u n"ovel.

– Nos, minden rendben. A sz"uleimmel megbesz'eltem, teh'at szabadok vagyunk, kedves Ara. Nem b'anod, ha 'igy h'ivlak? Am'ig nem tudom rendesen kiejteni a nevedet.

– Amennyire 'en eml'ekszem, Ara egy brazil besz'el"o papag'aj fajta.

Svana cseng"o nevet'esben t"ort ki, amely le'irhatatlan "or"om"omel t"olt"ott el, 'es hamarosan j'o hangulatban taxival rohantunk a Viru Hotel fel'e.

– 'Es mit csin'alnak a sz"uleid?

– Ap'am haj'og'ep'eszm'ern"ok. Az "Estonia" kompon dolgozik. Ott ismerkedtek meg, amikor 'edesany'am turistak'ent Tallinnba utazott. Most ap'am szabads'agon van, de hamarosan vitorl'azni megy, 'en pedig any'ammal fogok haj'ozni. Stockholmban lesz'allunk, onnan pedig egyenesen Osl'oba megy"unk. Ott 'elnek any'am sz"ulei, nagysz"uleim.

– Sz'oval te norv'egul is tudsz?

– Igen, de nem t'ul j'ol. Rem'elem Norv'egi'aban megtanulok.

– Ott fogsz maradni? Hol tanulsz most?

– Nemr'eg fejeztem be a k"oz'episkol'at, 'es m'eg nem d"ont"ottem el, hova menjek. Vagy m"uv'eszi, vagy zeneiskol'aba.

– Sz'oval m'eg el'eg fiatal vagy!

– Igen, nemr'eg lettem 19.

K"ozben bel'ept"unk a Viru Hotel hallj'aba, 'es a recepci'ohoz ment"unk.

– K'erem az 'utlevel'et.

'Atadtuk a pap'irjainkat.

– H'any napot sz'and'ekozik maradni?

K'erd"on n'ezt"unk egym'asra.

– Maradjunk egy 'ejszak'ara – d"ont"ott Svan.

Kifizettem 'es elment"unk a liftekhez.

– Milyen k"onnyen ment az eg'esz. Furcsa m'odon, szabad helyek voltak es arrol hogy nem vagyunk bejegyezve h'azast'arsk'ent – egy sz'o sem volt.

– V'eg"ul is Eur'op'aban vagyunk, senki sem t"or"odik azzal, van e az 'utlevel'eben h'azass'agi hivatal pecs'et. 'Es az'ert van hely, mert ma cs"ut"ort"ok van, 'es csak h'etv'eg'en v'arhat'o a finn turista'aradat. 'Igy h'at bek"olt"oztettek minket egy szabad szob'aba.